A történetben a neveket másik név alá rejtettem, hogyha pl. olyasvalaki felismerné önmagát.Idővel ezt is megfogjátok érteni. :)

Amikor olyan 8-9 éves voltam, akkor kezdődtek anyuék között a viták. Apu elakart válni anyutól, de akkor még nem értettem, hogy miért is, mikor anyut én akkor még úgymond istenítettem. Kis városban éltünk egy fedél alatt 5-en.Anyu,apu,Tamara,Szandi és én.Ők a testvéreim.Sokat vitáztunk mi is mint minden testvér, hiszen mindenen osztoznunk kellett, ami szerintem egyikőnknek se tetszett.Igaz,akkor én is követelőző voltam,és azt anyun kértem számon,mert apuhoz valahogy nem úgy kötődtem, mint a többi testvérem.Akkor azt éreztem, mintha kivételezne velük valamilyen szinten,pedig mindent elosztott közöttünk igazságosan.

Ez ment 1-2 évig.Addigra én már Szolnokra jártam egy hitvallásos iskolába,ahol koleszos voltam.Sőt ez alatt a rövid idő alatt elértem, hogy apu szülei is a mamáék elmondták a véleményüket anyuról, hogy milyen is valójában.Persze én még akkor is kiáltam anyu mellett,mivel mint ahogy azt már leírtam, hogy apuval nem volt olyan igazi apa-lánya viszonyunk.Pedig én szerettem volna, csak valamiért ez nem jött létre.Mamáék és a többi testvéreim is mondták, hogy én még nem értem, hogy ők pontosan miről is beszélnek, és hogy erre majd én később jövök rá.Azt hittem még akkor, hogy én leszek náluk úgymond csicska.Sajnálom a kifejezésért, de másképp nem tudom kifejezni, mert talán ez a legalkalmasabb szó arra , amire gondoltam annó.

Apu nem nagyon örült annak, hogy én messzire járok iskolába, és méghozzá kolis voltam.Ezt az érzést, már akkor is éreztem, csak nem hallgattam rá.Az első koleszos éjszaka nagyon nehezen vettem a levegőt,rosszul éreztem magam.Az egyik nevelőtanár bevitt az ügyeletre,majd a kórházban bent tartottak az intenzíven.Mondta ott az ügyeletes, hogy már szóltak a szüleimnek,és hogy nemsokára odaérnek.Mindössze fél 11-kor aludtam el, és amikor felkeltem újból olyan 23:00 körül,hogy hátha megértkeztek már, de mondta az orvos, hogy már voltak bent, csak sietniük kellett haza.Igen az volt az az érzés, hogy talán anyunak nem én voltam a legfontosabb, hiszen a mellettem fekvő fiúnak is bent aludt az anyukája.Ott mellette gondosan.Ekkor megfogadtam, hogy hogyha lesz is gyermekem, sose hagyom magára, mégha ő is akarja és én tudom, hogy nem lesz belőle jó vége.

Kikerültem a kórházból egy hét után, majd megállapították,hogy asthmás lettem.Sokat voltam kórházba emiatt.A koliba viszont muszáj volt lennem, mert...ezt pontosan én sem tudom még a mai napig sem.Alapból sokat voltam beteg.Egyszer anyut felhívta éjjel a nevelőnő, hogy beteg vagyok, és jó volna, hogyha bejönne értem.Be is jött értem az ő kocsijával.Még csodálkoztam is, hogy nem apuval jött.Kár volt bejönnie, mert egész úton azt hajtogatta, hogy csak tettettem magam és legközelebb kinthagyja a kiskonyhába a telefonját, hogy ne is hallja.Mindezekután elmondta,hogy apuék elköltöztek otthonról, és hogy valószínüleg a mamáékhoz.Nem nagyon fírtattam a dolgot, csak annyit kérdeztem, hogy mikor.Azt mondta, hogy mikor már hazaért üres volt a ház.Magyarul apuék cuccai sehol sem voltak, és maguk ők se voltak otthon.Pont aznap költöztek el, amikor én is mentem haza.Nagyon sajnáltam anyut.Talán lehet,hogy ezért is választottam őt, hogy vele akarok maradni minden áron.Mindegy...Ekkor döbbentem rá, hogy szükségem van apura.

Sokat voltam apuéknál hétvégente.Volt, amikor ott is aludhattam.Koliból persze elsőnek mindig haza kellett mennem,amit persze nem mindig tartottam be.Miután hazaértem,anyu azt mondta,hogy utána akármerre elmehetek.Persze sokszor átmentem a legjobb barátnőmhöz,Belláékhoz, aki szemben lakott velünk.Egyik pénteken a szokásos időben értem haza.Ekkor még kint világos volt, s megláttam Zsoti nyakán egy nyílt sebet.Anyu is otthon volt már, szóltam is neki, de ő csak annyit mondott, hogy nem tud vele mit csinálni.Tudtam, hogy nem is érdekelte a dolog, hisz mindig is utálta a kutyákat.Nem véletlenül járhatott ki az utcára,de ki nem sajnálta volna meg azt a kis kutyulit.Elszaladtam gyors apuékhoz, hogy mit kellene tenni.Ő is ugyanazt mondta amit anyu,de legalább vígasztalt, hogy nem lesz neki semmi baja.Jött a vasárnap, nekem meg menni kellett a koliba.Azt reméltem, hogy mire majd hazaérek befog neki gyógyulni.Így is lett.Nagyon megörültem.

Miközben én kollégiumban voltam, addig anyu titokban, vagyis az én tudtom nélkül járt apuhoz minden nap, egyből munka után.Testvéreim szerint is azért, hogy visszaszerezze aput.Vissza is szerezte, csak nem tudtam milyen módon.Apuék visszaköltöztek...megint...Mert ez volt anyunak a második lehetőség, mivel régebben is volt ilyen, csak én nem emlékszem rá, hogy hogy költöztek el apuék, amikor még én is a faluban tanultam.Ekkor se ment anyuéknak, így apuék ravasz módon költöztek el a mamáékhoz,amiről én szinte tudtam mindent,amit tudni akartam.(Annyit még elárulnék, hogy ez előző összejövetelnél a Tamara elszökött otthonról.) Most viszont meg elköltözött a pasijához.Talán jobban is tette, mivel a távolléte alatt megbékéltek egymással.Ők is jártak el hozzánk, és mi is jártunk el hozzájuk.Lényeg, hogy apuék,mikor másodszorra visszaköltöztek,akkor se ment nekik ez az egész dolog.Apu már nem költözött el újból- és újból, hanem beadta mostmár véglegesen a válópert, melyet végig is vitt.Anyu akart költözni otthonról, apu meg maradni akart.Ameddig anyu nem költözött el, vagyis mi ketten, addig szét voltak osztva a helységek.Persze még így is voltak viták.

Nyáron vagy egy hónapig a keresztanyámnál voltam.Ott is jó volt.Sütöttünk, főztünk, sétáltunk szinte minden este a parton.Mondjuk ez egy kicsit jó is volt kicsit nem.Nem azok az életkörülmények mentek nála, mint nálunk.Őszi szünetbe költöztünk el apuéktól.

Oldal: Kezdetek
Az élet tanulságai - © 2008 - 2025 - mindenamifontosszamodra.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat